Hazatértem

Hát elég régen nem írtam, de nem is hímeztem ám. Viszont hihetetlenül jól éreztem magam kint. Egyik szemem sír a másik nevet. Nevet, hiszen jót "nyaraltam", viszont sír mert haza kellett jönni. Sokat gondolkodom, hol rontottuk "mi" el, itthon miért nem lehet úgy élni mint kint. Olyan lazán, aggódások nélkül. Hogy lehet, hogy kint Madamme Sarah vagyok itthon meg egy "senki" átlagos ember. De hiába minden gondolkodás, az itteni élet ismét elkezdődött.Rá kellett döbbennem már amikor kiszálltam a gépből és a hideg levegő megcsapott, az ottani 36-37 fokhoz képest. És amikor útban a munkahelyemre ismet szomorú, magukba roskadt embereket láttam. Már senki nem mosolyog rám az utcán csak úgy, nem látom az emberekben a gondtalanság érzését. Már most 1/2 9 kor megállt az élet, csend honol itthon, míg kint ilyenkor indultunk csak el otthonról csavarogni vagy a család sereglett meg minket. Hát igen a különbség hatalmas csak úgy mint az űr most bennem. Még nem annyira találom a helyem kicsit úgy érzem ez az én második otthonom, mert az első kint van, de mégis itt kell élnem. Hát WELCOME BACK! Na majd rakok ám fel képeket is.